Könyvajánlat, recenziók

Szabó József: Márkus Edina: Amikor a harmadik az első… A civil szektorról többféle nézőpontból című könyvéről

2017. szeptember 12. 15:09
Szabó József: Márkus Edina: Amikor a harmadik az első…  A civil szektorról többféle nézőpontból című könyvéről

Márkus Edina a civil szektorról szóló eddigi munkásságát egy 274 oldal terjedelmű monográfiában foglalta össze. A munka több alfejezete ellenére, két nagyobb egységre osztható. Vannak elméleti fejezetek és a szerző e téren végzett vizsgálatainak eredményeit bemutató részek. Ez utóbbiak sok szállal kötődnek a kulturális területhez, mert elsősorban a humánszolgáltatás területén működő szervezetekre irányul a figyelem. Egy a kelet-közép-európai nagyvárosok kulturális célú civil szervezeteit célzó kutatást ismerhetünk meg, valamint a múzeumokhoz kötődő civil szervezetek helyzetéről olvashatunk.

Az első fejezet a nonprofit szektor elméleti megközelítéseit mutatja be. Itt foglalkozik a téma klasszikus kérdéseivel, azzal, hogy ki hogyan próbálta megközelíteni a civil vagy nonprofit szektor kérdéskörét. Megállapítja, hogy a civil társadalom változásában három fő korszak különíthető el. Ezek közül a harmadik a legvitatottabb, amely szerint a civil társadalom mind az állami, mind a gazdasági szférától elkülönül. Ma azonban nem igazán életképes az a civil szervezet, amely teljes mértékben végrehajtja ezt a különállást. Ezt a problémakört felismerve tér ki a szerző ezeknek a szervezeteknek a társadalmi és gazdasági szerepére, feltárva a funkciók szerinti különbségeket. Rávilágít arra, hogy az állami, a gazdasági és a nonprofit szektor között munkamegosztás valósul meg, aminek tartalmi elemei az állam által felvállalt feladatoktól, a gazdasági terület működésétől és a nonprofit szervezetek mögötti tömegbázistól függenek. Kiemeli Salamon elméleti közelítését, mely szerint a az egyes szektorok közötti együttműködés válasz a társadalmi problémákra.

A nonprofit szektor társadalmi szerepét vizsgálva kitér a politikai rendszer működésével összefüggő kérdésekre. Itt a demokrácia oldaláról is közelíti a problémát. Felveti Csanády elgondolását, mely szerint ezek a szervezetek olyan közcélokat szolgálnak, mint az érdekképviselet, a jogérvényesítés, a vallás, a tudományos és szakmai tevékenység. Kitér korunk egyik fontos részterületére, a foglalkoztatási kérdésekre, és rávilágít arra, hogy ebben is komoly szerep hárul a nonprofit szektorra.

A következő nagyobb egységben a hazai szektor történetét és a jelenlegi feladatokat mutatja be a szerző. Történeti oldalról a 19. századtól vizsgálja a civil szektor változásait. Kitér az alapítványok és egyesületek indulására, működésére, a nemesség és a polgárság szerepére. Rávilágít arra, hogy az mind az alapítványok, mind az egyesületek egészen az 1940-es évekig jelentős szerepet töltöttek be a kormányzaton és a gazdasági szereplőkön kívüli tevékenységekben. Ezt követően azonban egészen a rendszerváltásig az alapítványok működése szinte lehetetlenné vált. 1987-től tette lehetővé ismét a törvényi szabályozás a működésüket. Az egyesületek a rendszerváltás előtt is működhettek, de tevékenységüket csak szűk keretek között folytathatták. Külön fejezetben mutatja be a kulturális célú civil szervezeteket. Ezek döntő többsége a közművelődést és a művészeteket szolgálta. A fejezet bemutatja a szervezetekre és a kapcsolódó intézményrendszerre vonatkozó kutatásokat. Ezt követően egy összehasonlító elemzésben taglalja a kulturális célú szervezetek működését a kelet-közép-európai városokban. A kérdőíves vizsgálat többek között kiterjedt Csehországra, Lengyelországra és Németországra. A vizsgált városok között szerepelt Prága, Riga, Drezda, Görlitz, Weimar és Debrecen. Megállapította, hogy a szervezetek döntő többsége a rendszerváltás után alakult, ezen belül is igen jelentős része 1995 után. Érdekes, hogy az alapítványok száma csak Debrecenben vetekszik az egyesületek számával, a többi esetben nem számottevő. Ez valószínűleg az eltérő törvényi szabályozásnak köszönhető.

A következő fejezet a Hajdú-Bihar megyei és a debreceni civil szervezetek helyzetét mutatja be. Rávilágított arra, hogy az alapítványok többsége az oktatás és a szociális ellátás területén működött. A társas nonprofit szervezeteknél viszont a szabadidős tevékenységek, a sport és a kultúra áll az élen. A szervezetek többsége valamilyen formában kapcsolatban áll az önkormányzatokkal, és az együttműködés az utóbbi időszakban erősödött. A szervezetek egy része oktatással is foglalkozik, illetve az iskolák köré szerveződött. Ezzel együtt azt is láthatjuk, hogy a többcélú oktatási feladatokat felvállaló szervezetek száma az utóbbi években több mint háromszorosára növekedett. A kutatás rávilágított arra is, hogy az egyes szervezetek milyen operatív programokban vettek részt.

A múzeumokkal együttműködő civil szervezetek tevékenységét értékelő alfejezetben megállapítja, hogy a muzeális intézményekhez viszonyítva igen magas a számuk. Ha a területi megoszlást nézzük a magasabb muzeális intézményi számhoz általában magasabb múzeumokhoz kötődő civil szervezeti szám is társul.

Összességében megállapítható, hogy Márkus Edina könyvével jó összefoglalást ad a nonprofit és civil szektor működéséről, gazdasági és társadalmi kapcsolatrendszeréről, így hatékony segítője lehet a téma iránt érdeklődőknek.

 

A munka elérhető a Magyar Elektronikus Könyvtár honlapján a következő linken: http://mek.oszk.hu/16400/16430/16430.pdf