Junior kutatói műhely

Megyesi Judit: Nem mi találtuk fel! Az iskolai közösségi szolgálat (IKSZ) nemzetközi aspektusai

2016. július 28. 10:07
Megyesi Judit: Nem mi találtuk fel! Az iskolai közösségi szolgálat (IKSZ) nemzetközi aspektusai

Absztrakt: A nemzeti köznevelésről szóló 2011. évi CXC. törvény adta jogi keretek tették kötelezővé minden, 2016 januárja után érettségiző, nappali tagozatos középiskolai tanuló számára az 50 órás iskolai közösségi szolgálatot. Ám ez a diákokra vonatkozó elvárás nem valódi magyar viasz. Jelen tanulmány célja a jelentősebb nemzetközi trendek bemutatása, melyek forrása elméleti kutatásokból származik. Azok a nemzetközi módszertanok és határterületek, melyek a közösségi szolgálathoz és a fiatalok társadalmi integrációjához kapcsolódnak, nem csak a magyar intézményesülésnek, de a metodika és az értékrendszer itthoni kialakításának is forrásai voltak. Annak érdekében, hogy az IKSZ, mint köznevelési eszköz elérje pedagógiai feladatát, a magyar trendek és előírások ismeretén túl érdemes tájékozódni a nemzetközi metódusokról és jó gyakorlatokról, majd releváns módon adaptálni azokat. Az módszertani összefoglaló ezeket az interkulturális keretek mutatja be. Kulcsszavak: iskolai közösségi szolgálat, nemzetközi, jó gyakorlat, interkulturális, adaptáció

 

We did not invent it! The international aspects of school community service

Abstract: The 190th law of 2011 made the 50 hour school community service compulsary for all secondary school students, graduating after January 2016. Although this student requirement is not all that Hungarian. The aim of this article is to present the international trends, the source of which are international research papers. The international methodologies and borderlines, which are related to community service and the social integration of the youth, were the sources of not only the Hungarian institutionalization, but also the development of national metodology and value system. In order for school community service to reach its goal as a public education tool, apart from knowing the Hungarian trends and regulations, it is useful to be informed about international methods and good practice, and adopt them accordingly. The summary for the methodology provides an introduction to these international boundaries.

Módszertani bevezető

Az iskolai közösségi szolgálat (IKSZ), mint a középiskolás korosztály szociális és életviteli kompetenciáit fejlesztő tanulási módszer, régi elvek és értékek mentén, több filozófiával, illetve vallási hagyománnyal, kultúrkörrel találkozik. Ugyanakkor a szolgálat 2012-ben hazánkban átemelt módszere és keretrendszere többségében amerikai, illetve kisebb hányadban angolszász gyökerekkel bír.

Azon nemzetközi módszerek, mint a study-work (szolgálva tanulás) vagy a school-based service learning (iskola-alapú szolgálat-tanulás), megadták az irányt és a módszertani forrást az első, itthoni „fecskék” módszereihez, majd közvetve indikátorai is voltak a hazai törvény megszületésének. A hazai szakma az IKSZ-modell megalkotásának elméleti forrását John Dewey és David Kolb tanulási elméleteiben gyökerezteti.

 

Elméleti források

A cselekedve tanulás vagy tevékenység általi tanulás, tehát a learning by doing módszere John Dewey filozófustól és oktatási reformertől, Amerika egyik legkiemelkedőbb gondolkodójától ered. Megközelítése szerint a leghatékonyabb pedagógiai módszer, ha tudását saját élmény révén sajátítja el az egyén. (Dusapp – Merry 2003:28) Ez a megközelítés a neveléselméleti gyökere a pedagógia eszközként alkalmazható közösségi szolgálatnak. Ez a fajta saját, valós élményszerzés nem csak gondolkodásra és cselekvésre sarkallja az egyént, de amennyiben sikeres, örömforrásként is szolgál. (Vámos 2013 idézi: Matolcsi 2013:71)

A tapasztalati tanulási kör modellje David Kolb, amerikai szociálpszichológus és tanuláskutató megközelítése. Az elmélet a tanulást lépésekre bontja, kör formájában. A kör első lépéseként az egyént éri egy élmény, egy tapasztalás, melyből reflexiót készít el. A reflexiót összeveti eddigi ismereteivel, tudáskészletével és elméletté alakítja át. Az elmélet- és fogalomképzés mentén az egyén saját véleményt, megállapításokat tesz, melyeket hozzákapcsol a tárolt elméletéhez. Ezt a reflexiót az egyén elhelyezi saját ismeretei közé, beépíti már meglévő tudásbázisába és a következő, hasonló élménnyel történő találkozás során alkalmazza, interpretálja azt. Más közelítések szerint Kolb elmélete nem is kör, sokkal inkább spirál, hiszen a megszerzett ismeretet az újabb és újabb találkozások során újraszerkeszti, átalakítja és fejleszti az egyén, így adaptálva, alkalmazkodva az új keretrendszerekhez és környezeti jellemzőkhöz. Ez nem csak mennyiségi, vagy minőségi változást, de új dimenzióbeli megközelítést is jelenthet az egyén tanulási környezetében, amely jóval több, mint az a kezdeti esetleges elméleti ismeret, mellyel a személy rendelkezett a megtapasztalás előtt.

Az antropagógia folyamán fenti modellek természetesen nem csak az oktatásba, de az egész élethosszig tartó tanulás folyamatába adaptálhatóak.

A Dewey-modell gyakorlati továbbgondolása a tanulási piramis elmélete. Ez a módszer a leghatékonyabb tanulási folyamatnak a tudásunk mások számára történő átadását tartja, a tanítás művészetét. Ekkor az átadni kívánt ismeret már nem csak megszerzett, de kipróbált, értelmezett és megértett tudás is. Ez a megközelítés sem idegen a hazai IKSZ módszertanától, hiszen több diák kötelező közösségi szolgálatos órái alatt, választása alapján fiatalabb társait korrepetálja, mentorálja. (The Peak Performance Center 2015:1)

A fent felsorolt modellek közös eszköztára egyrészről a saját élmény megszerzése és értelmezése, másrészről a megszerzett ismeretek adaptációja, így járulva hozzá az egyén kompetenciáinak fejlesztéséhez.

 

Nemzetközi trendek

Az egyes európai és Európán kívüli trendek között módszertani és megvalósítási eltérések érzékelhetőek: míg bizonyos országokban nagyobb lélegzetvételű, rendszer-alapú modellekkel találkozunk, máshol az eseti, az akciójellegű közösségi szolgálat vagy közösségi tanulás dominál.

Az Amerikai Egyesült Államokbanmár az 50-es, 60-as években kezdett elterjedni a közösségi szolgálat társadalmi jelensége. Az alulról szerveződő kezdeményezés abból a problémából indult ki, hogy a fiatalok eltávolodtak közösségüktől, kevésbé voltak motiválhatóak. Ezen jelenség felismerését követően, az 1970-es majd 80-as évek során több törvényjavaslat, egyeztetés és fórum kapcsán a szenátus elé került a közösségi tanulás/szolgálat-tanulás ügye, vagyis a service-learing (SL). (Boyer 1987:87-90) A hivatalos fórumok visszatérő problémafelvetésének eredménye képpen 1993-ban jogerőre emelkedett a Nemzeti és Közösségi Szolgálatról szóló törvény. Ez a tengeren túli jogszabály a hazai köznevelési törvényt közel 20 évvel megelőzte. Az amerikai modell időbeli deklarálásán túl struktúrájában is kissé eltér a magyar trendtől, a kontinens „olvasztótégely” jellemzői miatt az Egyesült Államokban alkalmazott módszertanok multikulturális mintákat hordoznak: jelenségeik között a hagyományos szociális szolgáltatások mellett békemenet szervezések, interkulturális művészi akciók, környezetvédelmi programok, valamint az aktív társadalmi részvételre és kooperációra nevelő közösségi tanulási programok is helyet kapnak. (Jeffrey 2001:39-40)

Tekintettel arra, hogy az Amerikai Egyesült Államokban oktatási kerületekről beszélhetünk, az egyes államokban a közösségi szolgálat keretei és módszertanai kisebb mértékben eltérhetnek. Emiatt elsősorban az alapcélkitűzés közös jellegét kell figyelembe vennünk, mely szerint: „a közösségi szerepvállalás pedagógiája vagy a szolgálat tanulása egy olyan összetett jelenség, ami ötvözi a tanulási célokat a közösség szolgálatával, oly módon, hogy fejleszti a tanulót és szolgálja a közjót.” (Bandy 2016:1)

Ezek a közösségi szolgálati tevékenységek a nemzetközi érettségi feltételét képezik Amerikában (is), de a középiskolai kötelezettségeken túl egyes egyetemeken a diploma megszerzéséhez is közösségi krediteket kell teljesíteniük a hallgatóknak. A Michigani Egyetemen az intézmény szemlélete szerint, ugyan kreditért végzik kötelező közösségi szolgálatukat a hallgatók, az elvégezett tevékenység alatt megszerzett tudás az igazi nyeresége az egyetem diákjainak a szolgálat során, így fejlődnek a hallgatók állampolgári és szakmai ismeretei. (Jeffrey 2001:39).

Bár Kanadában nincs országosan egységes, kötelező modell vagy jogszabály az iskolai közösségi szolgálatra, de az állam legnépesebb tartományában, Ontarioban, 40 órás közösségi szolgálatot kell teljesíteniük a középiskolai tanulóknak ahhoz, hogy érettségi vizsgát tehessenek. Ez az intézkedés 1999 óta él. (EMMI 2012:15) Egy 2009-es, nem reprezentatív, ontarioi kutatás a fent összefoglalt, amerikai célkitűzésekkel összhangban, de a társadalmi és tanulási célok elérésén túl, Kanadában a személyesség, az örömszerzés és a sikeresség fogalmait is kiemelni a közösségi szolgálat feladatrendszere közül. (Padanyi –Baetz –D. Brown – Henderson 2009:4)

Mexikóban a felsőoktatási intézmények hallgatói számára 480 óra szociális szolgálat (Servicio Social) kötelező. Ez a program az oktatási stratégia része, mely nem csak azért jött létre, hogy új struktúrát és szervezeti működést adjon az egyetemi közösségi tevékenységeknek, de eszköz legyen a különböző társadalmi csoportok találkozásában is. Erről a szociális szolgálatról törvény rendelkezik a közép-amerikai országban. A feladatot a hallgatóknak tanulmányaik ideje alatt, a nyári szünidőben (júniustól decemberig) kell elvégezniük, regisztrációs kötelességük teljesítését követően. A programmal Mexikóban a hallgatók szociális és fiatalok iránti érzékenyítését, valamint a közösség fejlesztését célozzák meg. (Universidad de Sonora 2016)

Afrikában akciótervek alapján Kenyában, Zimbabwében, Nigériában, a Gambiai Iszlám Köztársaságban és a Seychelle-szigeteken működik Országos Ifjúsági Szolgálat. A Dél-Afrikai Köztársaságban az Országos Ifjúsági Fejlesztő Ügynökség (National Youth Development Agency) 2003 óta felelős az Országos Ifjúsági Szolgálat (National Youth Service) működtetéséért. A program a fiatal generáció konstruktív részvételére, a szociális kohézióra, a HIV/AIDS elleni küzdelemre és a fiatalok, mint kihasználatlan humánerőforrás kiaknázására kívánja felhívni a figyelmet. A programot a 2009. évi 54. törvény a nemzeti ifjúsági fejlesztésről helyezi jogszabályi keretek közé Dél-Afrikában. (National Youth Development Agency 2016)

A Servicio País (Szolgáló Ország) Chile 1995 óta működő, polgári szolgálatos programja, mely a diplomázott fiatalokat célozza meg. A szolgálat szakmai felügyeletét a Szegénység Leküzdéséért Alapítvány (Fundación Superación de la Pobreza) látja el. A résztvevőket kompetitív módon választják ki a 13 hónapos szolgálatra, melyet a kiválasztott magasan kvalifikált fiatalok – mérnökök, közgazdászok, egészségügyi szakemberek – az ország szegény kistelepülésein látják el. A program a fiatalok kompetenciafejlesztése mellett, az ország decentralizálását is sikerrel szolgálja. (Servicio País 2016)

Európában a brit, a francia és a holland modellek rendszere adhat követendő példákat. Nagy-Britanniában 1963-ig kötelező volt az ú.n. országos szolgálat, második világháborús „posztgyakorlatként”. Ennek elvét hozta volna vissza 2010-es újraválasztása esetén Gordon Brown, egykori brit miniszterelnök. A népszerű brit lap, a Telegraph írása szerint a politikus programjában 50 óra kötelező közösségi szolgálatot szeretett volna beemelni az oktatási tervbe, azzal a céllal, hogy a fiatalok a jogok mellett kötelezettségeiket is megismerjék. (Adams 2009). Mivel választási programját nem nyerte meg az egykori miniszterelnök, az ötlet a tervezés fázisáig jutott el.

Jelenleg két, működő módszertana van a közösségi szolgálatnak Angliában. Egyrészről a Nemzeti Állampolgári Részvétel (National Citizen Service - NCS) formájában évről-évre több, sikeres kisérettségit tett, 16 és 17 év közötti tanuló végez 30 órás közösségi szolgálatot, mindössze 2-4 hét leforgása alatt. A kéthetes felkészítő foglalkozás után a tavaszi, nyári vagy őszi szünidős elfoglaltságot jelentő részvétel során olyan értékekkel szembesülhetnek a fiatalok, mint: a projektszemlélet, a készségfejlesztés, a kapcsolatteremtés vagy a társadalmi felelősségvállalás. A szervezők kimutatása szerint napjainkig több mint 200.000 fiatal kapcsolódott be a programba, emellett a legnagyobb közösségi oldalon 275 ezer követőt számol az NCS. A szolgálati részvételt igazoló tanúsítványt a brit miniszterelnök saját aláírásával hitelesíti, sőt az UCAS-on (angol FELVI) külön menüpontban jelölhetik adataik között az NCS-es tapasztalatokat a felvételiző diákok felsőoktatási jelentkezésükkor. (National Youth Service 2016) A másik akció, az Országos Szolgálati Terv (National Service Plan) gondolata David Cameron brit politikustól származik. Cameron 2010-ben tette közzé tervezett oktatási programját, melyről a The Guardian internetes forrásban is számot adtak. (Watt 2010) Az akció kezdetben egyszerű önkéntes programként várta a 16 éves angol fiatalokat, különböző, a társadalom számára hasznos, ingyenes szolgálatok teljesítésére. (EMMI 2012:15) A program célja a szociális felelősségvállalásra való nevelés volt, módszertana pedig a két hónapos, intenzív közösségi munka. Jelenleg a program Nagy-Britannia elmúlt 100 évének legdinamikusabban fejlődő ifjúsági mozgalmaként deklarálódott a brit írott sajtóban, melynek következő szakmai állomása a nemzeti tantervbe történő, strukturált beemelés lehet. (McCann 2015)

Franciaországban a Service Civique vagyis Civil/Polgári Szolgálat heti legalább 24 órában, szerződéses forma szerint foglalkoztat korrekt, ám nem bőséges ellentételezésért (573 euró/hó), társadalmi szolgálatra vállalkozó fiatalokat. A programban 16 és 25 év közötti jelentkezők bekapcsolódását várják, nem csak franciaországi, de a határon túli, elsősorban francia nyelv területeki részvételre. A fogyatékos személyeknek a korhatár kibővített: számukra 30 éves korig nyitott a szolgálat. A program során 6-12 hónap közötti időintervallumban végeznek különböző közösségi és szociális tevékenységeket a résztvevők, azért, hogy szembe nézzenek és reagáljanak a társadalmi és környezeti kihívásokra. A jelentkezők kilenc területen vállalhatnak közösségi munkát: az oktatás, a szolidaritás, az egészségügy, a kultúra és szabadidő, a környezet, a nemzetközi és humanitárius fejlesztés, a hagyományőrzés, és a polgárság, a sport, valamint a katasztrófa-elhárítás területén. (Service Civique 2016)

Hollandiában 2007-ben vezették be minden középfokú, érettségit adó oktatási intézményben a kötelező, 30 órás társadalmi gyakorlatot (Maatschappelijke Stage). A közösségi szolgálat holland formája sokrétű és sokszínű: az iskolák saját hatáskörük szerint dönthetnek arról, mely évfolyamon, milyen (tanórai vagy épp tanórán kívüli) keretben biztosítanak teret diákjaik számára a kötelezettségek teljesítéséhez. Ez a program először a 2011-ben érettségizettekre rótt feladatokat. A gyakorlatot hetente egyszer, három hónapon keresztül kellett ellátniuk a diákoknak. Forráshiányra hivatkozva a holland kormány a 2018-ban érettségiző tanulókra már visszavonta a társadalmi gyakorlat kötelező jellegét. 2015-től az iskolák saját, önkéntes hatáskörükben dönthetnek a program folytatásáról. (Bodó 2014:12-14)

 

Következtetések

Az iskolai közösségi szolgálat tehát közel sem magyar találmány. A hazai, 2012-es jogszabályalkotást komoly, nemzetközi trendek, illetve formalizált modellek előzték meg. A magyar törvényi keretek közé emelt módszertan és struktúra jól beágyazott pedagógiai megközelítés, mely figyelembe veszi az itthoni szokásokat és sajátosságok az európai és kontinensen túli jó gyakorlatok esetleges adaptálásával. A nemzetközi modellek megismerése mellett azonban csak kellő kritikai- és realitás érzékkel lehet esetlegesen, úttörőként beemelnünk további elemeket a határon túli gyakorlatokból. Lehetséges, hogy az a modell, amely egyes országokban gazdaságilag, illetve interkulturális szempontok szerint megalapozott, hazánkban idegen.

Jelen nemzetközi kitekintés célja az volt, hogy a teljesség igénye nélkül, kiemelkedő mintákat adjon a szakemberek kezébe. Legyen az a pedagógiai modell, a jogszabályi környezet vagy épp a keretrendszer az indikátorszámokkal.

Ahhoz, hogy az iskolai közösségi szolgálatot megfelelő eszközként alkalmazhassuk Magyarországon, illetve akár annak a lehetséges kiterjesztését, továbbgondolását készítsük elő, érdemes nemzetközi szemüvegen keresztül vizsgálnunk az itthoni kereteket. Azok a határon túli minták, melyek sikeres humán-erőforrás fejlesztési rendszereket valósítanak meg (USA, Nagy-Britannia, Hollandia vagy Kanada), számunkra is megfontolandó modelleket alkalmaznak.

Felhasznált irodalom: